Soproni borvidék

Területe: 1374 ha

Klíma: Nyara hűvös, borvidékeink közül a legcsapadékosabb, telei viszonyt
enyhébbek, és gyakori a szél. Szubalpin hatás érvényesül.

Talaj: A szarmata és pannon rétegek törmelékein, kristályos palán, mészkövön,
löszön kialakult vályog-, barna erdőtalajok, pleisztocén homok.

Történelem: 1723-ban Bél Mátyás "dicshimnuszt" írt a soproni borról. Fertő-tó
vízállása alapján is próbálták megjósolni az adott évjáratot:
"Ha a Fertő telik és így megmarad, a bor állítólag jobb és bőségesebb, ha
apad, a termelők lemondanak minden reménységről."
A kimérési jogot a termelők némi korlátozással szabadon gyakorolták: máshonnan
bort hozni nem volt szabad. Akkoriban Ruszt-Sopron-Pozsonyi borvidékként volt
ismert ez a vidék. Ruszton még aszút is készítettek főleg Furmintból a kiemelkedő
évjáratokban.
A soproni polgárság vagyonát a 18. században a szőlő képezte.
A 19. században a többi magyar borvidékhez hasonlóan a mennyiségi termelés
került előtérbe, amit a filoxéra pusztítása torpantott meg. A század elején napóleoni
csapatok foglalták el Sopront. Innen ered a Kékfrankos fajta neve is a franciák kék
színű pénze után. A század első harmadáig a fehérborkészítés fejlődött, majd
vörösborszőlő-fajták meghonosodásával a vörösborkészítés vált uralkodóvá. A
szőlőtermesztőket itt ponzichternek hívták.
A Kékfrankos fajta ma már soproni specialitásnak számít, pedig valószínűleg osztrák
eredetű. A borvidéken szép fehérborokat is készítenek.

Ajánlott fajták: Chardonnay, Sauvignon, Zöld veltelini, Cabernet franc, Cabernet
sauvignon, Kékfrankos, Merlot, Pinot noir, Zweigelt, Zenit.

Kiegészítő fajták: Korai piros veltelini, Tramini.

Ültetvényes fajták: Királyleányka, Leányka, Olasz rizling, Rizlingszilváni,
Kékoportó, Blauburger, Medina, Rubintos, Turán, Piros veltelini.