Területe: 1848 ha

Klíma: Változatos, szélsőséges klímája a Kiskunsági borvidékhez hasonló, de itt
nagyobb a besugárzás éves mennyisége. Ez az ország egyik legmelegebb
borvidéke.

Talaj: Részben dunai eredetű meszes homok, részben mésztelen hordalék- és
homoktalajok, helyenként lösz és lösszel kevert homok.

Történelem: Az Alföldön található borvidékek története nagyon hasonló.
Kezdetben főként a folyóvölgy, ártéri területeken a lugasos szőlőművelés alakult ki és
Főleg a mezővárosok határában fejlődött a szőlőtermelés. A 15. századra a
szőlőtermesztés önálló termelése ággá fejlődött, amit a dézsmakötelezettség is
bizonyít.
A török uralom alatt a legkelendőbb árucikk és a legjelentősebb adóalap a gabona
mellet a bor volt. A népmozgások ide is eljuttatják a balkáni eredetű vörösborkultúrát
és a Kadarkát. A téli fagy ellen úgy védték, hogy talajjal betakarták. Gyalogművelést alkalmaztak, azaz támrendszer nélkül termesztettek.
A 18. században megindult a futóhomok a Duna-Tisza közén. Mária Terézia
törvényben szabályozza a szőlőtelepítést, hogy a futóhomokot azzal megkössék.
A filoxéra a homoktalajokon (75-80% kvarctartalom felett) nem tud megélni. Ezért az
Alföldön a filoxéra nem okozott olyan jelentős kárt, mint a többi borvidéken. A
legelterjedtebb fajták a Kadarka, Kövidinka és az Izsáki sárfehér