Borvidékek - Bükkalja
-------------------------------------------------------------

Bükkaljai borvidék



A Bükk-hegység déli részét 1970-ben nyilvánították borvidékké, de a térségben már régi hagyománya van a szőlőtermesztésnek. Évszázadokon át híres volt a miskolci bor, amelyet a tokajihoz hasonló, nemes pincepenésszel vastagon borított, kiváló avasi pincékben érleltek. Az északi bányavárosok kocsmárosai, különösen a besztercebányaiak és a lengyelek vásárolták szívesen a miskolci borokat. A délebbi borvidékeknél hűvösebb klímája jellegzetes illatot és savösszetételt eredményez a telepített szőlőfajták - a Furmint, a Hárslevelű, a Leányka és a Rizlingszilváni - esetében.

Fajták:
Chardonnay, Cserszegi fűszeres, Leányka, Olasz rizling, Cabernet sauvignon, Cabernet franc, Kékfrankos, Merlot, Zweigelt, Ottonel muskotály, Pinot blanc, Rizlingszilváni, Sauvignon, Tramini, Zengő, Zenit, Zöld veltelini, Kékoportó, Medina, Blauburger, Pinot noir, Hárslevelű, Ezerfürtű, Semillon

Történelem:
Hazánk területén az első szőlővesszőket a kelták, majd a rómaiak ültették, főként a Balaton-felvidéken és a Duna mentén, így honfoglaló elődeink már szépen művelt szőlőket találtak a Kárpát-medencében. Amikor I. István királyunk megszervezte a magyar államot, népét földművelésre fogta. Számos oklevél bizonyítja, hogy már ezekben a korai időkben is fontos szerepet játszott adózáskor, adományozáskor, hogy a földterület alkalmas-e szőlőtermesztésre. A tatárjárás súlyos pusztításokat okozott az országban, IV. Béla nemcsak az országot építette újra, hanem külhoni telepeseket is hozatott Magyarországra. A következő évszázadok a magyar bor felvirágzásának évei, kialakulnak a hegyközségek, a tokaji borok megjelennek a nemzetközi kereskedelemben. A török időkben az elfoglalt területeken visszaesett a bortermelés, ezzel szemben

tovább>>